Bé vett egy új polcos szekrényt, és tegnap egész este amiatt
rendezkedett – konkrétan feldúlta az egész szobát. Ezzel a húzásával tizedére
csökkentette az életterem, de megnyugtatott, hogy nem tart sokáig, sőt a végén
sokkal több helyem lesz. Mondtam neki, hogy ajánlom is, mert igénylem a teret,
így ha úgy gondolom, nincs számomra elég, úgyis őt fogom kiküldeni, hogy ne
szívja el előlem a levegőt. Azt is említettem neki – nem mellesleg – hogy remélem,
a következő beruházása mostmár a cicaházam lesz, amire hónapok óta várok. Azt
válaszolta, hogy gondolt rá, hogy megkaphatom, de mivel voltam olyan zseniális,
hogy kitörtem a saját fogam, a kastélyom árát valószínűleg a doktor bácsinak
fogjuk odaadni. Közöltem vele, hogy ezt sürgősen gondolja át, és vagy legyen
milliomos azonnali jelleggel vagy ne egyen egy hétig, de a rezidenciám létszükséglet,
úgyhogy követelem, hogy mihamarabb szerezze be. Mivel értelmes választ nem
kaptam, kénytelen leszek akcióba lendülni és mindig oda feküdni, ahová éppen ő
szeretne leülni – így előbb-utóbb rá fog jönni, hogy jobban jár, ha meghajol
mindenható akaratom előtt és biztosít nekem egy saját helyet. Amúgy is mindig beleszól abba, hogy hol pihenek.
Valamelyik nap például azért cirkuszolt velem, mert én úgy gondoltam, hogy a
napi meditációmat a macskafüves cserepemben végzem, és szerinte én ezzel tökreteszem
a művét. Mondtam neki, hogy két hónap alatt két cserép füvet rohasztott ki, így
fölöslegesen keni rám a dolgot, mert harmadjára is ő lesz az, aki végez majd a
szerencsétlen növénnyel.
Egyébként Bé az utóbbi időben napi szinten sokkol valamivel.
A már említett térlopásán kívül például pénteken olyan gaztettet követett el
ellenem, hogy idegeneket engedett megint a házba a megkérdezésem nélkül. Valami
Kréta volt itt, meg egy fiú, akit valamiért Carminának hívtak, és olyan
pofátlanok voltak, hogy amint megjelentem előttük, azonnal az ölükbe kaptak és
elkezdtek simogatni és gyomrozni. Ez eleinte nem tetszett egyáltalán, de
rekordidő alatt fedezték fel a bennem rejlő varázslatosságot és a bundám
mennyei puhaságát, aminek hangot is adtak, ezért rövidesen úgy döntöttem, hogy
hagyom magam. Főleg, miután megtudtam, hogy Krétától ajándékot is kaptam. Akkor
még örültem a cicakefének (merthogy azt kaptam), de most már elég vegyesek az
érzelmeim, mert azóta Bé új hobbija az, hogy fésülgetés címszó alatt
folyamatosan betör a privát szférámba és zaklat – mondván, hogy ettől leszek
szép. De én már alapból az vagyok, úgyhogy ez teljesen szükségtelen. Ennek
ellenére néha hagyom neki, hogy örüljön, máskor pedig – azért, hogy tudja, én
vagyok az, akinek mindent lehet és nem ő – egyszerűen nem engedem neki, hogy
hozzámérjen azzal a vacakkal. Ezt egyébként közöltem is vele, de csökött
értelmével kizárólag a „vacak” szót hallotta meg és azt mondta, hogy ajándékra
nem használunk ilyen szavakat, mert ha ilyen szemtelen leszek, akkor a kutya
nem fog idejönni, nemhogy még hozzanak nekem bármit is. Erre azt válaszoltam
Bének, hogy a kutya ne is jöjjön.
Most viszont megyek, lepihenek (természetesen a cserépben),
mert még mindig nem sikerült kipihennem a Pici ember tegnapi látogatását. Remélem,
mire felkelek, Bé eltünteti innen ezt a káoszt, és láthatom végre az ígért
nagyobb teret, amit majd szobában körbefutkosással és szekrény tetejére
ugrálással fogok ünnepelni.
Lola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése