Egészségemre

Ma Bének ismét megengedtem, hogy elvigyen a doktor bácsihoz. Megint belém szúrtak egy tűt, de mivel kemény vagyok, mint egy kőszikla, meg se nyekkentem. Ennek ellenére kezdek aggódni, mert egyre inkább úgy tűnik számomra: az emberem új hobbit talált magának, ami nem más, mint a „vigyük Lolát minden hónapban orvoshoz” nevezetű béna és élvezhetetlen időtöltés. Mondtam neki, hogy cseréljünk, és vigyük inkább őt, de azt válaszolta, hogy egy évig ez volt az utolsó oltásom. Ettől az információtól kicsi lelkemet újra mennyei béke járta át, Bének pedig óriási szerencséje van, mert így megússza az egyre kifinomultabb nevelési technikám újabb változatát. Ugyanis már napok óta azt kutatom titokban az interneten, hová harapjak neki ahhoz, hogy biztosan megértessem vele: az állatorvos nem kocsma, hogy állandóan oda járjunk. Egyébként, ha már ott voltunk, a doktor bácsi megnézte a fogaimat is, és biztos lett, hogy nem kitörtem a múltkor, hanem töretlen fejlődési folyamatom aktuális állomásánál tartok épp, vagyis fogat váltok. Ezt amúgy mondtam Bének korábban, és ő is olvasta, hogy időszerű most nekem a dolog, mégsem tudta kizárni az első verziót. Közöltem is vele a hazaúton, hogy a jövőben legyen kedves tartózkodni az önkényes diagnosztizálgatástól, mert ezzel a frászt hozza rám. Az ijesztgetés pedig könnyen beindíthat bizonyos természetes biológiai folyamatokat, amit a szőnyege és az orra is egyaránt bánna. Erre ő elkezdett feleselni, hogy ha én úgy általában meg bírnék ülni a hátsómon, és engedném, hogy belenézzen rendesen a számba, akkor látta volna, hogy mi van, és nem mondott volna ilyeneket. Ezután közöltem vele, hogy túlbecsüli a saját képességeit: ha hagytam volna magam, akkor se tudta volna helyesen felmérni a helyzetet, mert az elképzeléseivel ellentétben én tudok mindent és nem ő. Ekkor szerintem rájött, hogy igazam van, mert csendben maradt – ez a hallgatólagos elismerés pedig egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egy hangyányit megint előreléptünk, már ami az embernevelést illeti.  

A legjobb az egészben az, hogy megint egy lépéssel közelebb kerültem a cicaházamhoz – mivel ugye korábban azt mondta Bé, hogy ha a fogamra kell költeni a nem létező millióit, akkor elbúcsúzhatok a saját rezidenciámról szóló álmaimtól, egy időre minimum. Bár mióta említette, hogy rózsaszín, amit kinézett, nem biztos, hogy akarom. De most, hogy egy percre megálltam és elgondolkodtam a dolgon, úgy döntöttem, hogy KELL, a színe pedig nem zavar, mert maximum átfestem. Végülis, ha a Bé szőnyegére nem kenhetem fel a mesterműveimet, akkor a saját kastélyom falán élem majd ki magam, amihez meg jogom van. Ezt ellentmondást nem tűrően közöltem is a kisasszonnyal, mire ő azt válaszolta, hogy az nem művészet, hanem graffiti, ami ráadásul ronda, hacsak nem tudok olyan alkotásokat készíteni, mint amiket a neten lát. Mondtam neki, hogy ha hagyna gyakorolni, akkor már rég azon a szinten lennék, mint azok az aszfaltrajzosok, akik azokat a tuti dolgokat csinálják. Erre megint nem reagált semmit, amit én a művészi szabadságom visszaadásaként értékelek, tehát várd majd a képeket, mert biztos, hogy minden alkotásomat be fogom itt mutatni. A munkám jövőbeni zavartalanságát pedig az biztosítja, hogy Bé megint elkezdett fél napokra elmászkálni és mondta is, hogy szokjam, mert ez a következő időszakban rendszeresen elő fog fordulni.

Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy az emberem egészen felvidult a fogváltás teória hallatán, és közölte velem, hogy most már tényleg olyan vagyok, mint egy emberbaba, úgyhogy gondolkodik azon, hogy pelenkázni fog, cumit ad a számba és gügyögni fog nekem a jövőben. Erre én elzavartam a laptoptól, és kigyűjtöttem a környékbeli kórházak pszichiátriai osztályainak a számát, mert ha ezt tényleg megteszi, akkor azonnali jelleggel szükség lesz valamelyikre. Ha pedig tényleg ez történik, és úgy döntenél, hogy meglátogatod, akkor vigyél neki tasakost ajándékba, mert annak nagyon örülne, hidd el!

Erről jut eszembe: megyek, szólok Bének, hogy vacsorára extra adagot tegyen elém az imént említett eledelből, mégpedig hajbókolva, mert a mai szurkálós megrázkódtatást csak és kizárólag így leszek képes feldolgozni, ami pedig elengedhetetlen a további egészséges fejlődésemhez.

Lola