Ünnepelek

Bé annyira beiskolásodott a napokban, hogy egyszerűen nem tudtam a géphez jönni, hogy írni tudjak. Mostmár megmacskáltam magam, és határozottan arrébbtessékeltem – ide is jutottam.

Zavar engem egyébként ez a félévkezdés, mert ez azt jelenti, hogy az emberem jövő héttől nem lesz itthon egész nap, hogy feszült figyelemmel lesse, mikor állhat szolgálatomra. Látom előre: csak kirak a tálkámba egy napra való kaját, azt is rohanva, így elmarad majd a hajbókolva felszolgálás. Mikor idekerültem, akkor is ez volt, de akkor még annyira nem zavart, mert nem volt még kialakult rendszerünk, és az embernevelést is épp csak elkezdtem. Na de azóta eltelt jó sok idő, hab-, pontosabban plüsstestemmel együtt pedig az igényeim is nőttek. Mondtam Bének egyébként, hogy inkább vigyen magával az iskolatáskájában, és velem foglalkozzon egész nap, de azt válaszolta, neki nincs olyanja, és amúgy se férnék bele még én sem, nemhogy a cuccaim. Erre van egy zseniális megoldás, de ezt meglátni nyilván intelligencia is kellene – amiből Bének a jelek szerint nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiség –, mégpedig az, hogy vesz egy iskolatáskát, ami vagy akkora, hogy én is beleférjek, vagy a saját cuccait hagyja itthon, és ne engem. Olyan nincs, hogy valamit nem lehet megoldani – bár ezt magyarázhatnám annak az embernek akármeddig, nem látná be…

Ha már említődött a fejlődés bizonyos módon: jelentem, a napokban lettem 5 (azaz ÖT) hónapos! Ezt nagyon meg kellett volna ünnepelnünk, és mindenből extrát kellett volna kapnom, a cicaházamat is például, meg egy csomó dolgot, ami szép, de nincs rá szükségem… azonban Bé azt mondta, hogy évfordulókat ünneplünk csak, a többi nem érdekli – tehát a fentebb soroltakat maximum akkorra várhatom. Nem értem a logikáját… itt nem róla van szó, hanem RÓLAM, a Mindenség Közepéről, akinek élete minden perce kincs és egyben ajándék. Akár naponta ünnepelhetnénk a fentebb említett módon, vagyis a hónapfordulókkal is leadtam az igényeimből. Tehát tulajdonképpen az történik, hogy Bé minden nap kap ajándékot – ami a puszta létem és tevékenységem –, míg én, az ünnepelt, a VIP, a nagy semmit kapom.

Jut eszembe: ha esetleg valaki elkezdett nekem szobrot faragni, és nem alapból 5 méteresre tervezte, az most kezdheti elölről, mert a 4 méterest már lepontozom, és lehet, tömlöc vagy fővesztés jár majd érte, esetleg egy műalkotás tőlem a szőnyegre.

Ezen kívül ma ugye Valentin-nap is van, ami megint ünneplésre adna okot. Mondtam Bének, hogy lehetne belém egy kicsit jobban szerelmes, mire ő kiokosított, hogy ez nem csak a szerelmesek ünnepe, hanem a barátságé is. A tudtára adtam, hogy ha esetleg eddig nem lett volna neki világos, hogy ő a szolgám, a fő hódolóm, a „Jean”-om, de erre az egy napra lehetünk felőlem barátok, hogy tudjunk Valentin-napot ünnepelni. Ez természetesen extra kajával, extra simogatással járna számomra, én pedig azzal viszonoznám, hogy ma nem harapnám meg. Bé erre azt mondta, hogy inkább ne lökjek le semmit, ne górjam ki a virágföldet, se a macskaalmot, úgy alapból: ne szemétkedjek, ahogy néha szoktam, de közöltem vele, hogy azért maradjunk a földön a kéréseknél/kívánságoknál, és ne essünk túlzásokba. Amíg mi eldöntjük itt, ünneplünk-e, addig boldog névnapot kívánok a Bálintoknak. Csak én, Bé nem, mert ő nem figyelmes és illemtudó, mint én.

A fentiek és az eddigi tapasztalataim hatására úgy döntöttem, hogy új módszert alkalmazok, amivel Bét, és mindenki mást is a bűvkörömbe vonok: személyi kultuszt alakítok ki magam köré. Ezért elkezdtem tanulmányozni azt, hogyan tisztelték korábban az emberek a nyilvánvalóan felsőbbrendű macskákat, és próbálom megkeresni a választ arra, hogyan felejtődhetett el az, ami nyilvánvaló: a macskák isteni mivolta. Meglehet, a legközelebbi bejegyzésemben a témában szerzett addigi ismereteimet foglalom majd össze, amit nagyon várjál! Mert a személyi kultuszom kialakításának első állomása az lesz, hogy megpróbálom ellopni a média teljhatalmát, és helyette én mosom majd az agyad!

Most viszont megyek, és szétdobálok pár dolgot a szobában, mert túl rend van. Azt pedig nem venném a lelkemre, ha Bé unatkozna, valami munkát muszáj csinálnom neki. Na meg uzsonnaidő van amúgy is!

 Lola